Lusta disznó vagyok, kár szépíteni. A blogot sem folytattam, sőt, el se kezdtem. Visszanézve, annyira gyorsan történt minden, a lombikfolyamat, majd a pozitív tesztek… Sikerült az első lombik!!! Nagyon boldogok voltunk. Bár szokás szerint nagyon paráztam mindenen, alapvetően nagyon félős, aggódós vagyok. Minden szupernek tűnt, a sok hányást és rosszullétet leszámítva. Egészen a 12. hétig. Na, ami akkor jött és azután. Nincs mese, ezt már muszáj kiírnom magamból. De kezdjük úgy, hogy visszaugrunk az elejére.
Szolgálati közlemény: orvosokat, kórházakat, intézményeket nagyrészt név nélkül említek. Jobb a békesség.
Miért Pöttyös menta? Röviden azért, mert azok a figyelemfelkeltőnek talált nevek, szókapcsolatok, amiket kitaláltam, már foglaltak voltak :) A menta sz egyik kedvenc színem, ami az esküvői dekorációnkban is fontos szerepet kapott. Így találtam ki, hogy akkor legyen Pöttyös menta :)
Sziasztok! Bár a munkám az íráshoz, szerkesztéshez kapcsolódik, eddig sosem éreztem késztetést arra, hogy azon kívül írásra adjam a fejem. Egészen eddig. Amikor is jött egy olyan élethelyzet, hogy fel kellett ismernem, hogy itt valami más segítség, kapaszkodó is kellhet. Akár egy blog, ahol kiírhatom magamból a történetem, történetünket, a nehézségeket, kétségeket. Ez a blog a mi harcukról szól. A férjemmel közös harcunkról, hogy kisbabánk szülessen. Pár hét múlva kezdődik az első lombikprogramunk. Rengeteg lombikos blog létezik minden bizonnyal (és sajnos), az élet, és a drágalátos szervezetem úgy hozta, hogy az enyém lesz a következő. Remélem, csak egy ideig, és aztán habos-babos bababloggá avanzsálódik :)