Aktuálissá vált a 18-19. heti genetikai ultrahang, és, hogy biztosra menjünk, a szerdai napon (03.27.) egy magánhelyre, csütörtökön (03.29.) a klinikára mentünk, hogy ott is benne legyünk a rendszerben. Hál’ istennek, mindkét helyen ugyanazt látták: az ismert szívproblémán túl minden rendben, nem láttak semmi eltérést a babánál. A magánhelyen a doktornő részletesen elmagyarázott mindent, hüledezett a kombinált tesztemen, ami 1:2-höz lett, mert ugyan ott a szívprobléma, de a vérből mért eredményeim teljesen jók voltak, és a tarkóredő se volt vészes, így nem értette, miért lett ennyire durva a kockázat… A klinikán nem volt túl bőbeszédű az orvos, azzal küzdött, hogy ne aludjon el, szerencsétlen biztos ügyelhetett éjjel. Azért az látszott, már csak a korából is, hogy érti a dolgot, csak a kommunikációban gyengébb. No és felkeltettük az érdeklődését a nem mindennapi esetünkkel, nagyon sokáig nézte a szívet, és kérte, mondjuk már el, ugyan mit mondott nekünk a szívsebész, ilyenkor mit csinálnak, mert ezt ő se tudja, igaz, nem is kompetens benne. Amellett, hogy minden rendben, ennek a két dokinak is egybehangzó véleménye volt, hogy nagyon jól tettük, hogy volt folyamatban van a magzatvízvizsgálat, mert azt ad teljes képet, illetve a magánhelyen a doktornő örömködött, hogy volt FISH-vizsgálat, mert azt több mint megbízható. Az ultrahangok előtt voltam az aktuális terhesgondozáson az orvosomnál, aki már legalább annyira „kíváncsi” az eredményre, mint mi, és tényleg őszintén mondta, hogy nagyon izgul és drukkol nekünk. Ahogy megvoltak a genetikai ultrahangok, el is küldtem neki az eredményt, illetve kértem, hogy ugyan nézzen már körül a belső rendszerükben, hogy lát-e bármit az amnicentézisről, jó lenne, ha ő április 11. előtt ki tudná deríteni az eredményt. Szombat reggel írt, hogy pénteken még nem látott eredményt, de ránéz ezen a héten is. Remélem, tud intézkedni, kideríteni valamit.