Csütörtökön és pénteken amiatt idegeskedhettünk, hogy megkapjuk-e a záró genetikai véleményt abból a kórházból, ahol a méhlepény-biopsziát végezték. Csütörtökön a sokadik telefonra elértem a genetikus doktornőt, és közöltem vele, hogy nagyon köszönjük az eddigieket, de itt lezárul a történet és húzzanak ki a magzatvíz-vizsgálatos előjegyzésből, azt a klinikán csináltatjuk. „Oda húz a megérzésünk?” A megérzésem cseszd meg oda húz, hogy engem senki ne szurkáljon sehol, de az eredményt jobban szeretném tudni, mint amennyire elegem van ebből az egészből. Hát jó, de ő ma nem ér rá leletet írni, az orvosok, akik aláírhatják csak kedden-csütörtökön vannak, majd akkor kedd délután. Remek, de nekem kedden délelőtt vinnem kell a klinikára a leletet. Először azt sem tudtam, mi legyen, majd újra rátelefonáltam, hogy na ne szarozzanak, kell a lelet, azt nem tarthatják vissza, már csak azért sem, mert kedden abban maradtunk, hogy ha innen elbúcsúznék, csütörtökön odaadják a leletet. Itt már ő is és én is hisztérikus voltam kissé, ő azért, mert neki most nincs erre ideje, én meg azért, mert a korábban megbeszéltek szerint a leletemet akartam. Végül kicsit később visszahívott, hogy pénteken 11-re menjünk, bent lesz a főorvos. Értem én, hogy segíteni akarnak, valószínűleg bántja őket, hogy félsiker született, mert jó párszor sajnálkozott emiatt a genetikus. De emberileg és empatikusságból bármennyire is 10/10, amit náluk tapasztaltam és tőlük kaptam, még egy magánklinikával szemben is, nekem eredmény kell, és az egyéb, praktikus és adminisztratív szempontok szerint is akkor próbáljuk meg a klinikát. Másnap bementünk a leletért, pár szót váltottunk a genetikussal és a főorvossal – aki anno a szúrást végezte – és politikailag korrekt módon senki sem említette, hogy akkor mi a továbbiakat a klinikán intézzük, ők felkínálták az amniocentézist, mi nem éltünk vele, kész. Nagyon remélem, hogy ez a lelet elég lesz a klinikán, és nem csesznek ki velem, és megcsinálják márc. 13-án a magzatvíz-vizsgálatot, és nem találják ki nekem a kedden, amikorra időpontom van a genetikai tanácsadóba, hogy akkor majd 20-án. Az első alkalmon „megígérte” a sportőrült doki, hogy ha megvan a másik helyről a záró lelet, akkor 13-án megszúrnak. Tök jó, hogy azelőtt, „tudatlanul”, kézzel-lábbal tiltakoztam az ellen, hogy a terhesség alatt én aztán biztos nem csináltatok hasbaszúrós vizsgálatot, még csak az kéne! Most pedig a második lesz egy hónapon belül. Bízom benne, hogy nem hívom ki magam ellen a sorsot, mert a dupla szúrás dupla vetélési kockázat, most, a második után nagyon szigorúan be fogom tartani a pihenést, kímélő életmódot 10 napig-2 hétig.

Még ezelőtt, szerda délután telefonon ismét megkonzultáltuk az orvosommal az aktuális helyzetet, mielőtt megint elmegy-elment hét szabadságra (lediktáltattam vele a februári-márciusi szabadságait) Igaz, kedd reggel, a magzati szív-ultrahang után beszéltünk, amikor azt mondta, hogy hát az ő szempontjából is egyszerűbb lenne, ha a klinikán lenne az újabb szúrás. A legjobb az volt, akkor elmondta, hogy nagyon jól tesszük és nagyon helyes, hogy 2 helyre is elmentem genetikai tanácsadóba, és jól körbejárjuk ezt az egészet – hát nagyrészt ezekre a helyekre ő küldött és fogjuk rá, hogy ő koordinálja :) Kérte, hogy a szívsebésszel való konzultáció után mindenképp jelentkezzem és szokás szerint küldjem az aktuális leleteket e-mailen. Szerdán elmeséltem neki s szívsebészt, azt is, hogy akkor jövő héten irány a klinika, meg rákérdeztem erre a méhlepény-mizériára is, mert senkinek se tetszik, bárki vizsgálja, de mit lehet egyáltalán tenni? Röviden, semmit, erre nincs gyógyszer, vagy speciális diéta, vagy bármi. Ha nincs kromoszóma-rendellenesség, akkor gyakrabban kell ellenőrizni, de más okosat nem tud mondani. Mondjuk ő éppenséggel egyszer vizsgált ebben az időszakban, mióta kiderült ez az egész, akkor azt mondta, nála határeset, hogy kórosan vastag, nem olyan vészes. Abban maradtunk, hogy ő szabadságon lesz, de smst mindenképp írjak neki, ha megvolt 13-án a magzatvíz-vizsgálat.

A lepényre rákérdeztünk pénteken, az ominózus leletátvételen a főorvosnál is, de okosabbak nem lettünk, ő is azt mondta, ezt célzottan kezelni nem lehet, még az is megeshet, hogy a későbbiekben megszűnik ez a kóros vastagság.

A hasam az elmúlt napokban rendre görcsöl – bár eleve jó sokat görcsölök a legelejétől –, nem állandóan, de olykor hirtelen összegörnyedek, annyira fáj, és egy adott ponton. Kedden elvileg megvizsgálnak a klinikán, ott rákérdezek. Remélem, rosszabb nem lesz, mert kórházhoz semmi kedvem. A rosszullétek is visszajöttek, pedig az elmúlt kb. 2 hétben a reggeli hányás kivételével elég jól elmúltak. Persze foghatjuk a stresszre is :/