Majd eljött a február 26., a magzati szívultrahang-vizsgálat egy GOKI-s doktornővel, végül nem a kórházban, mert lebetegedett vagy valami közbejött neki, egy nappal később egy magánintézményben fogadott, soron kívül, a rendelés legvégén. Nagyon sokáig vizsgált, nem igazán úgy mutatta magát a baba, ahogy az jó lett volna a vizsgálathoz. Látta ő is a pitvari-kamrai sövényhiányt (lyuk), illetve az egyiket hol igen, hol nem, azzal kapcsolatban bizakodó, hogy nincs vagy csak alig. De ott szembesültünk vele, hogy egy közös AV-billentyű van (számottevő visszafolyás nélkül szerencsére), ezt egy hete nem mondták, pedig a doktornő szerint ez mindig így van ilyen típusú rendellenességnél. Majd kifejtette, hogy nem rögtön, hanem 6 hónapos kora előtt kellene műteni a babát. Az egy nagy, nyitott, motoros szívműtét lenne, ahol a lyuka(ka)t befoltozzák vagy összevarrják, és a billentyű az, ami a nagyobb gondot jelenti, mert igazán csak a műtétnél derül ki, hogy egyből tudnak-e kettőt csinálni, vagy műbillentyűre lesz szükség. Utóbbit többször kell cserélni, és állandó véralvadásgátló-kezelésre lesz szükség…. A jobbik forgatókönyv szerint egy nagy műtét elég lesz, a rosszabbik a műbillentyű, és több műtét. Azt mondta, segít szívsebésszel konzultálni, de előbb megvizsgálja egy hét múlva is a szívet, mert az alatt is változhat, nő, többet lát. A doktornő nagyon kedves és pozitív volt, úgy jöttünk el tőle, hogy talán még sincs minden veszve, és egy műtéttel talán orvosolható a gond, sokkal bizakodóbbak lettünk innentől. Nem mellesleg a doktornő nullás számlát állított ki, mondván, nem tudta a vastag lepény és a baba kedvezőtlen fekvése miatt rendesen megvizsgálni a szívet. Szerintem azért tudta...