Jött a keddi nap, a maga borzasztó hullámvasútjával. A telefon egész nap mellettem volt, persze akkor csörgött, amikor pisiltem, rohantam ki a vécéből. Ahogy, amelyen hangsúllyal beleszólt a genetikus doktornő a telefonba, tudtam, mit fog mondani, az első hangnál. Mondta, hogy egy jó és egy rossz híre van. Tudtam már, hogy a rossz nem az lesz, hogy Down-os. A FISH vizsgálat eredménye negatív a három leggyakoribb kromoszóma-rendellenességre, és a nemi kromoszómák is rendben vannak. A rossz hír, hogy a 72 órás tenyésztésben sincs osztódó sejt, a tehát nem tudja vizsgálni a kromoszómák egészét. Elindítanak egy még hosszabbat, de sok reményt nem fűznek hozzá. A méhlepény nem az igazi, valami ott kóros, de lehet, hogy csak a lepényben. Na, innentől kezdve órákon át telefonáltam. A férjemmel, az orvossal, aki először vizsgált és észrevette, és aki szerint elcseszték a mintám és lehet, hogy Down-os az a baba. Meg fiatalok vagyunk... és ez egy nagyon súlyos szívprobléma... Minek mentem én abba a kórházba? Azért b+, mert oda küldött a dokim, mert ott is szakemberek vannak és nem 165 ezer a vizsgálat. Elég negatív hangulatban voltunk, ekkor eléggé lemondóan a babáról. Ebben közrejátszott az is, amilyen "sugalmazást" kaptunk attól a két orvostól (szülész-nőgyógyász, gyerekkardiológus) abban a bizonyos budai magánintézményben. Kora délután eljöttünk a munkahelyeinkről és egy parkban sétáltunk és próbáltuk megfejteni a megfejthetetlent. Délután mentünk a leletért a kórházba, hosszan elbeszélgettünk a genetikus doktornővel, aki próbált minket biztatni. Előtte már kiderült, hogy ők olyan papírt nem fognak kiadni, hogy megszakítható a terhesség, mivel az AVSD-hez a gyermekkardiológus is gyanút írt, és további vizsgálatokra van szükség. Szóval, a legjobb, amit tehetünk, hogy várunk. 2-3 hetet mindenképp, hogy tovább vizsgálják a szívet és jobban látszódjon, mekkora a baj. És hátha tudnak kezdeni valamit a mintámmal, vagy ha nem, még mindig ott a magzatvíz-vizsgálat, de annak legalább 2 hét az eredménye. Este beszéltem a nőgyógyászommal is, szerintem már ő se tudta követni a fordulatokat, de szintén azt mondta, van még idő, alaposan járjuk körbe a szívet, és ő korántsem biztos benne, hogy ennek a terhességnek megszakítás lesz a vége. Egy újabb halvány reménysugár? Közben, már szinte a legelejétől kapcsolatban voltam egy nagyon kedves hölggyel, aki egyesületet alapított a magzati szűrővizsgálatok széles körben való elterjedéséért, hogy minden kismama megkaphassa a korrekt tájékoztatást. Többször konzultált rólam az egyik orvos szakértőjükkel, és rajtuk keresztül kaptam időpontot egy másik gyermekkardiológushoz.