Lusta disznó vagyok, kár szépíteni. A blogot sem folytattam, sőt, el se kezdtem. Visszanézve, annyira gyorsan történt minden, a lombikfolyamat, majd a pozitív tesztek… Sikerült az első lombik!!! Nagyon boldogok voltunk. Bár szokás szerint nagyon paráztam mindenen, alapvetően nagyon félős, aggódós vagyok. Minden szupernek tűnt, a sok hányást és rosszullétet leszámítva. Egészen a 12. hétig. Na, ami akkor jött és azután. Nincs mese, ezt már muszáj kiírnom magamból. De kezdjük úgy, hogy visszaugrunk az elejére.

Szolgálati közlemény: orvosokat, kórházakat, intézményeket nagyrészt név nélkül említek. Jobb a békesség.