Korábbi élettörténetem nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de az igen, hogy 2015 februárjában megismertem a nagy Ő-t! J Egy fantasztikus férfit…. de majd lehet, hogy erről is az ő dicséretéről is indítok egy blogot… J 2017 augusztusában összeházasodtunk, és zöld utat adtunk a bébiprojektnek. Jöjjön, amikor akar, de ne görcsöljünk rá. Na, könnyű azt mondani egy kissé hipochonder és túlaggódik minden egészséggel kapcsolatos dolgot. De az is igaz, hogy voltak tüneteim. A fogamzásgátló – 2017 tavaszi – abbahagyása után jó pár hónapig minden rendben volt. Majd kezdődtek a közti vérzések. A 27-28 helyett 34-35 napos ciklusok, amiből 10-12 nap barnázás volt. 2017 októbere, irány a nőgyógyász! Egy jó hírű magánintézményt választottam, ahol jó pár nőgyógyász, andrológus, stb. dolgozik, van laborjuk, csak pénz legyen. Az orvos félig se vesz komolyan, fiatal vagyok, 2-3 hónap után ugyan minek vizsgálódjunk? Jó, ha nagyon akarom, legyen egy hormonprofil, meg egy terheléses cukor- és inzulinrezisztencia-vizsgálat. Az eredmény szinte tökéletes szerinte. Ja, de mondom a ciklus második felében szinte állandóan pecsételek. Főleg együttlét után. Felírt 3 havi szájon át szedhető progeszteront. Szedjem a 16. naptól 10 napon át. Jó.
3 Hónap eltelik, a gyógyszer használt is meg nem is. Amikor alig voltunk együtt a ciklus második felében, fogjuk rá, hogy használt. Megyek vissza a dokihoz, hümmög. Ultrahang, pont félidőben vagyok, peteérésnek nyoma sincs. Menjek vissza pár nap múlva, ha akkor se utal semmi peteérésre, majd megturbózzuk gyógyszerrel. A progeszteront egyelőre hagyjam. Pár nap múlva valami közbejön, nem tudok elmenni, s.o.s. kérek a recepción másnapra időpontot, bármelyik nőgyógyászhoz, egy uh-t bárki meg tud csinálni. Tanakodás a recepciósok között, majd mondanak egy nevet. Fiatal, szimpatikus doki. Peteérés van (éreztem már napközben is, majd szétszakadt a hasam), de hát elég későn, nem ez az ideális. Mondom, progszteron szedtem, de most nem kell a másik doki szerint. Nézi a leleteim. Hát, pedig kellene, elég alacsony volt a szinte, mikor nézték. Elmagyarázza, hogy szedjem, peteérés után (a peteérést teszteljem otthon ovulációs teszttel, azért ne menjek mindig a fizetős uh-ra), utána való nap, vagy, második nap – már nem emlékszem – kezdjem, és 10 napig. Szóval egy picit finomhangolt az előző, „fiatal vagyok, minek aggódom” dokin. Na, ő lesz az én emberem, következő hónapban is elmentem hozzá. Felgyorsultak a dolgok, már petevezeték átjárhatósági vizsgálatról beszélgettünk, a férjem friss eredményéről, ami nem volt a legjobb, de ez később sokat javult, vitaminok és némi életmód-változtatás hatására. Gondolkodjak a vizsgálaton, azt hiszem, akkor cirka 60 vagy 70 ezer Ft lett volna abban az intézményben. Már bele is ugrottunk volna, ám a következő ciklusban nem menetrendszerűen a második felében, hanem együttlét után már a 9. napról véreztem, pecsételtem. Futottam hozzá, ahogy kaptam időpontot. Na, ez még annyira sem tetszett neki. Itt egy méhtükrözés kell, laparoszkópos műtét, ő miómára gyanakszik, de ez rutinműtét, megoldják, mindben ok lesz. Ja, mandulára műtöttek utoljára gyerekkoromban, befostam rendesen a műtéttől, altatástól, kórháztól. Szerencsére az előjegyzés is szerencsésen alakult a zuglói kórházban, ahol dolgozik. Március végén voltam először ennél a dokinál, június közepére már eljutottunk a műtétig, és ha már kórházban, Tb terhére történt, természetesen azt a lehetőséget választottam, hogy a műtét keretében mindent nézzenek meg, a petevezetéket is csekkolják le.
A műtét… betolnak, az előtérben várakozunk, majdnem elmarad, mert olyan csúszás volt aznap, mondja a műtősfiú. De sorra kerülök. Kórteremben ébredek. Órák, vagy percek? múlva a férjem jön felém, integetek neki. Ja, ez nem a férjem, hanem a doki. Kába vagyok, de elkezdi mondani…. nem erre számított… tele volt összenövésekkel a kismedence… egyik petevezeték sem átjárható. Lombikra lesz szükség…. na itt kezdett el forogni velem a világ. A doki elköszönt, elkezdtem bőgni, majd már ott állt az ágyam mellett anyukám és a férjem. Majd hatott még az altató, elég sokat aludtam, több részletben kb. hajnalig. Este máztam ki az ágyból a nagyon aranyos nővér segítségével, kaptam egy csinos kis zacsit is, draincső volt az egyik lyuknál, hogy ott jöjjön ki, aminek kint a helye. Ja igen, műtét előtt mondta a doki, hogy két lyukkal indítanak, ha valamit műteni kell, akkor 3 lyuk lesz, 4 csak akkor van, ha nagyobb a gáz. Még talán azelőtt felemeltem a takarót, mielőtt a doki odajött az ágyamhoz, négy nagy tapaszt láttam…. másnap reggel jött a doki, kihúzta a csövet, és kérdezte, emlékszek-e arra, amit mondott. Hát mondom, ja, nem volt nehéz nem megjegyezni, próbált együtt érzően rám nézni. Pár órával később megkaptam a zárójelentést, és leültünk beszélgetni a dokival. És sorolta… összenövések a kismedencében… de még a beleken, májnál is. A petevezetékek teljesen elzártak, esély sem volt megnyitni. Sőt, a végüknél, ahogy kapcsolódnak a petefészekhez, kb. el vannak sorvadva. A petefészkeken is összenövések, hártyaszerű valami borította őket. Mindez egy kismedencei gyulladás miatt, ami akár évek óta tombolhatott odabent panasz nélkül. Aktív gyulladás jelet látták a tükrözésnél. 3 hónapig próbálkozzunk, hátha, meg amúgy is várni kell 3 hónapot a lombikkal is… de csak az jelent reális esélyt. Ajánlott 3 lombikintézetet. Bár nagy volt a sokk, de máris cselekedni akartunk, még aznap bejelentkeztem az egyikbe. Ez volt június közepe, aug., végére adtak időpontot első konzultációra. A TB-s várólista 6-8 hónap. A másiknál 10-12… a harmadikat nem hívtam. Időközben egy ismerősről kiderült, hogy egy kisebb intézetben lombikozott, másodikra sikerült neki, jó tapasztalati vannak. Bejelentkeztünk ide is, júl. közepén mehetünk is. Dokimnak a kontrollon mondtam, húzta a száját, oda ne menjek, nem hallott jókat, lehúzós… Mi azért úgy gondoltuk, megnézzük. És végül maradtunk is ott, a kis budai intézetben, ahol egy darab orvos van, néha jó fej, sokszor mogorva, néha kíméletlenül nyers és őszinte. Emiatt sokan utálják, van is egy híre, mások istenítik. Hát, ha felkészülsz rá, hogy tőle simogatást, becézgetést nem kapsz és megedzed a lelked, akkor megtalálhatod vele a közös nevezőt. Nekem főleg az segített, hogy minden alkalommal elkísért a férjem, ketten jobban szót értettünk vele. A dokimtól lélekben elköszöntem, úgy gondoltam, hogy ha ennyire nem tetszett neki, hogy abba az intézetbe akarok menni, akkor a háttérből sem lenne feltétlenül támogató, na meg, ha lombik, akkor benne van a pakliban egy ikerterhesség, és inkább valamelyik egyetemi klinikán keresek egy orvos, aki segít, a háttérből meg alkalomadtán lehet nála szülni. Így is történt, októberben elmentem ismerkedni egy barátnőm által ajánlott orvoshoz, látszott, hogy szakmailag a topon van és emberileg pedig rendkívül pozitív kisugárzású :) Na de, magáig a lombikig sem olyan egyszerű eljutni.
