Másnap hívtam a genetikus doktornőt, hogy ugyan, mi van a mintámmal, lehet-e vizsgálni? Ááá, még biztos nem, de nagyon fura képet mutat, nem hinné, hogy lesz osztódó sejt, de persze várjuk meg a jövő hetet. Említettem neki, hogy kaptunk némi reményt, kilátást a gyermekkardiológustól, aminek nagyon örült, illetve, hogy az orvosom elküldött a klinikára is…. na ezen hallhatóan picit felhúzta magát, nyilván a szakmai büszkeség miatt is. Én nagyon hálás vagyok neki, nekik, emberileg nagyon jól esett, ami tőle és ott a többi orvostól kaptam. De csak benne volt, hogy nem tudnak mit kezdeni a mintámmal, persze lehet, hogy máshol se tudták volna vizsgálni, mert valami van a méhlepénnyel, ami kóros, de úgy gondoltam, akkor induljunk el másfelé is, ahová a saját dokim be is utalt. Ja, a klinika genetikai tanácsadójába nem egyszerű bejelentkezni, mivel közel van a munkahelyemhez, gondoltam, oda megyek, és személyesen kérek időpontot. Az asszisztens közölte, roppant kedvesen, hogy mégis mit képzelek, ez nem így működik, hanem telefonon! Hát jó… vártam még egy negyedórát, majd arrébb mentem egy folyosóval, és felhívtam őket. Időpontot hétfőn, kedden és csütörtökön adnak, szerda volt, másnap telefonáljak! Ott eltörött a mécses, majd felszívtam magam és némi káromkodás kíséretében kiviharzottam a klinikáról.