November 15: jó pár nap pecsételés után úgy tűnik, rendesen megjött, másnap, a megadott napon reggel fél 8-kor hívom a lombikos dokit. Aznap délelőtt be kell menni, csinál egy speckó vizsgálatot, amivel feltérképezi a méhet. Nem kellemes, de ki lehet bírni. Majd egy halom recept, mínusz 50 ezer Ft a patikában, vissza az intézetbe, a nővérek megmutatják, hogy kell beadni az injekciót, kapok egy pontos útmutatót az adagolásról. Először, mivel hétvége volt, ügyeletre mentünk az injekciókkal, de aztán belejöttünk mi is. Semmi panaszt nem okoztak a hormoninjekciók, jól bírtam, dolgoztam is. Kétnaponta kellett menni uh-ra, rengeteg tüsző indult érésnek, több, mint 20…! Napi 2x-3x kell futnom 15 percet, a doki előírására, hogy jó legyen a vérkeringés, segít a petefészkeknél, és hogy elkerüljem a túlstimulálódást. És rengeteg fehérjét kell enni… nekem napi fél kg húst mondott…. azóta se bírok ránézni a nyers csirkemellre…. A doki úgy a stimuláció felénél kijelentette, ebből nem biztos, hogy lesz beültetés, hiperstimuláció lehet…Innentől kezdve még több fehérjét kellett minden nap megennem, hogy ne legyen baj…már teljesen átérzem a libatömés sötét oldalát. Végül nem lett gond és 11 petesejtet szívtak le (mi lett a többivel…?), a leszívás altatásban történt, bár volt egy lány 2 nappal előttünk, aki bevállalta másodjára is natúrban, igaz neki 2 vagy 3 volt, le a kalappal előtte, hüvelyen át egy tűvel szívják le… Összebarátkoztunk néhány lánnyal, párral az intézetben, ahány pár, annyi sors és rögös út a babáért. Megtudtuk, apa mintája maga a tökély, sima IVF történik, tehát összeeresztik a petesejteket a fiúkkal, és győzzön a legjobb. Leszívás másnapján telefon az intézetbe, 8 embrió indult fejlődésnek, boldogság van. Mi a D+ módszert választottuk előzetesen, ha erre lehetőséget adnak a sejtjeink, azaz a továbbtenyésztést, amikor 5 napig elviszik az embriókat és tényleg a legerősebbek maradnak talpon, és ezzel elvileg még jobbak az esélyek. A harmadik napon, háromnegyed 8 körül ébredezünk, nem fogadott hívás mindkettőnk telefonján az intézetből. Hívom őket, a doki mondja, hogy induljunk azonnal, mert két embrió maradt a nyolcból. Kapkodva felöltöztünk, rettegtünk, hogy mi történt, hogy 8-ból csak 2 jó. Odaértünk, sikerült elcsípni az egyik embriológust, aki azt mondja, ne aggódjunk, az a 2 gyönyörű, a többi meg kiszelektálódott. Majd szólít a doki, megvizsgál, és kijelenti, hogy a petefészkeim ugyan a vártál sokkal jobban bírták a kiképzést, és alig duzzadtak meg, viszont van 50 ml szabad hasűri folyadék. Ha lefagyasztatjuk az embriókat, gyorsan visszaáll a normál kerékvágásba, egy embrió beültetése esetén enyhe, kettőnél közepes hiperstimuláció léphet fel. Ugye tudom, hogy ez mivel jár? Hogyne tudnám. Ebben az intézetben kötelező részt venni egy 2-3 órás tájékoztató előadáson, ami a főorvos tart, és úgy emlékszem, azzal kezdi az egészet, hogy a lombikba akár bele is lehet halni. Hát igen, pár alkalom után rájöttünk, hogy ez a doki valamiért mindig mindent a rosszabbik végéről közelít meg, és a magad megnyugtatására jobb, ha mindent elosztasz kettővel. Visszatérve, a választ nem ott találtuk ki, már tudtuk, megbeszéltük előre, mindkét mini babát kérjük vissza. A doki mondja, hogy jó, de alá kell írnunk, hogy kifejezett orvosi javallat ellenére, saját felelősségre történik a beültetés. Rendben. Akkor menjünk ki a váróba, amíg elkészítik a dokumentációt. Innen tudtuk, hogy olyan nagy veszély azért nem állhat fel, mert hallottunk olyan rémtörténetet a dokiról, hogy valakivel volt, hogy üvöltözött, hogy az ő véleménye ellenére mégis vállalni akarja a beültetést, és bele fog halni. A beültetés szintén a műtőben történik, egy vékony katéterben hozzák az embriókat, maga a beültetés kb. olyan, mint egy nőgyógyászati vizsgálat. Nos, akármilyen is a doki, sokszor mogorva és kegyetlen, de a leszívás után egy szívecske kíséretében a tenyeredbe írja, hogy mennyi petesejt lett, a beültetés után pedig annyi puszit ad, ahány babát szeretnél. Én kettőt kértem J A beültetés november 30-án volt, és mivel december közepén bezárt az intézet téli szünetre, az volt az ukáz, hogy december 21-én kell elmenni vérvételre, hcg-t nézetni, és 28-án telefonálni az eredménnyel. Én persze addig nem bírtam ki. Miután főleg menzeszgörcseim voltak, és a beültetés után olyan 10 nappal mintha a melleim is megduzzadtak volna, a beültetés utáni 11. napon elmentem vérvételre. Minden bajom volt, amíg aznap délután megérkezett az eredmény e-mailen. 100 feletti hcg! Itt baba van!!! J Ezután kétnaponta jártam vérvételre és szépen duplázódott, december 20-án pedig fogadott az „új” orvosom, akihez októberben mentem először. 1 szép petezsákot látott az uh-n! :) 28-án mentem a lombik dokihoz, reggel kellett telefonálni, elújságoltam a jó hírt, délutánra behívott, és már volt szívhangunk is. Doki örült, vigyorgott, de persze kell valami negatív is, elkezdett jajgatni, akkor épp azon, hogy túl magas a hcg egy babához, hol a másik? Hát, szegényke felszívódott szerintem. Szerinte meg lehet, hogy az egyik méhen belül van, a másik méhen kívül. Ok, kösz, ezen akkor szerencsére nem aggódtam. Ez a doki a 20. hétig szereti visszarendelni a kismamákat terhes gondozásra, de mivel konstatálta, hogy van már dokim, aki ráadásul vérhígítót is akart nekem adni (trombózisra hajlamosító génmutációk miatt), szerinte az felesleges. De az a korrekt, ha következetesen egy orvos tanácsait követem, így akkor átadna neki. Meglepődtem, én a 20. hétig közel sem, de 1-2x még visszamentem volna hozzá, de nagyon korrekten elmondta a véleményét és tulajdonképpen igaza volt, búcsút vettünk egymástól, és abban maradtunk, hogy úgy egy éve múlva plusz egy fővel ismét találkozunk J És a lombikinjekciók után a változatosság kedvéért ismét injekciózás, várhígító minden nap, ezt a férjem adta a karomba. Ugyan hasba is lehet, terhesen is, de oda valamiért nem akartam.