A vetéléstől féltem, hol jobban, hol kevésbé. A leszívás után el kellett kezdeni szedni a progszteront, napi 3x2 hüvelykúp formájában, a lóadagnyi progeszteron-pótlás a protokoll része az inszeminációnál, lombiknál. A progszteron segít megtartani a terhességet, de a vetélés réme azért ott van. De egyre közeledett a 12. hét, és kezdtem megnyugodni. A betöltött 12. hétnél nagyon örültem. Pár nap múlva mentünk a kiterjesztett 12. heti szűrésre. Prena-testen, hasonlón nem gondolkodunk, drága is, meg feleslegesek tartottuk. Izgultam, picit féltem, de úgy gondoltam, fiatalok, egészségek vagyunk, a lombik előtt kromoszóma vizsgálaton (kariotipizálás) is voltunk pluszban, noha ez általában a 2-3. sikertelen lombik után merül fel. Miért lenne baj?

Február 12. reggel, jó nevű, méregdrága budai magánhely, sürögnek körülöttünk az asszisztensek, vért vesznek, súlyt mérnek, vérnyomást. Majd a szonográfus kezdi az ultrahangos előszűrést. Jó fél óráig vizsgál, szinte, mint egy babamozi, a baba ficánkol, integet, igaz, néha nem kedvező a fekvése, elküldenek pisilni, csoki etetnek velem. A végén annyit mond a hölgy, hogy picit vastag a lepény, de az nem probléma, meg nem mindent tudott megmérni a szívénél, mert nem úgy mutatta magát a babóca. Elköszönt, várunk a nagy nevű orvosra. Fél órát, egy órát, időnként jön egy asszisztens és elnézést kér, csúszás van, egy korábban elvetélt kismamát most részletesen vizsgálnak. Majd végremehetünk az orvoshoz. Aki úgy jön oda hozzánk, miközben én már fekszem a vizsgálóágyon, a párom mellettem, hogy hallotta, hogy baj van a szívvel, és nagyon sajnálja. Mi csak pislogunk. Micsoda? A szonográfus nem épp’ ezt mondta, hanem azt, hogy nem úgy fordul a baba, hogy mindent le lehessen mérni. Aha, jó nézzük meg, vizsgál, hallgat, majd a végén mondja, hogy van egy szívprobléma, de mindjárt átmegyünk egy másik helyiségbe, és átbeszéljük. Én próbálok mosolyogni a férjemre, nem lesz baj. Leülünk, a doki elkezdi sorolni: súlyos szívfejlődési rendellenesség, komplett avsd szindróma, hiányzik a sövény a pitvarok és a kamrák között is. Picit magasabb a tarkóredő is, vaskos a méhlepény. Ez egy tipikusan a Down-szindrómára jellemző szívfejlődési rendellenesség. Maguk fiatalok… nem tudok a dokira nézni, a ruháján, cipőjét akad meg a szemem. Armani, Hilfiger… úgy egy fél havi fizetésem lehet rajta, de lehet, simán több is. …. Ez a lelet önmagában elég arra, hogy megszakítsák a terhességet, de ha tovább mennek, mindenképpen méhlepény, vagy magzatvíz-vétel javasolt, hogy kiderüljön, tényleg van-e kromoszóma-rendellenesség. Nagyon sajnálja. De egy ilyen ismétlődése gyakorlatilag nulla. Ekkor ránézek. És annak mi az esélye, hogy újból terhes leszek? LOMBIKBABÁNK VAN. Az nem egy romantikus péntek éjjel jön össze! A választ: lehet, hogy soha többé nem lesz terhes és nem lesz gyerekük. Kibotorkálunk a recepcióra, fizetünk – szimpla 15 ezret még rátettek az eredeti árhoz képest, mondván, egy másik orvos is adott genetikai véleményt, kár, hogy vele nem találkozunk, utólag belegondolva, ez minden volt, csak nem korrekt – le a parkolóba,le a kocsiba, képszakadás. Talán úgy 20-30 perc után hagytuk abba a sírást. Miért? Miért pont velünk? Mi történt????

Valahogy átvezetett a férjem a klinikára, ahol az ambulancián egyből belebotlottunk az orvosomba. Zúdítjuk rá, arrébb megyünk egy folyosóra, hívják őt a műtőbe, de várjuk meg. Félóra múlva jön vissza, olvassa a leletet. Kérdezzük, találkozott-e már ilyen szívproblémával? Igen, született már ilyen baba a klinikán, volt, aki kevésbé súlyos, volt, aki meghalt születés után. Mondott egy másik kórházat, jelentkezzünk be oda, ott végeznek Tb-re méhlepény-biopsziát (Budán 165 ezret mondtak). Odamentünk személyesen, mit veszítünk vele, kérjünk személyesen időpontot. Szerencsénk volt, ez keddi nap volt, és kedden és csütörtökön van a kőbányai közkórházban genetikai tanácsadás. A leletem meggyőzte az asszisztenst egyből, maradjunk is, csak ki kell várnunk a sorunkat. 1-2 óra múlva szólítanak, középkorú, halk szavú orvos. Nagyjából ugyanazt mondta el, mint budai kollégája, de empatikusabban. Mindenképp javasolt a tűszúrásos vizsgálat, hogy végére járjunk genetikailag, 2 nap múlva meg is tudják csinálni. Legyen. Ezután a nagyon aranyos genetikus doktornő felvette a családfánkat. Este e-mailben megérzett a kombinált teszt eredménye: 21-es triszóma: 1:508, számított kockázat 1:2. ????? 1:2?? Az borzasztó…. este visszahívott a nőgyógyászom, hát, semmi jóval nem tudott biztatni, csak azzal, hogy mindenben igyekszik segíteni.